A következő cikk kicsit komolyabb hangvételű, de akkor is tipikusan jellemző kis hazánkra. A legtöbb autósnak a zebra csupán valami fehér folt az aszfalton és eszük ágában sincs betartani a KRESZ-t, amit egyszer biztosan tudtak ők is...
Gyerekeket gázolni a zebrán a magyar autósok szerint a közlekedés velejárója.
A magyar autóstársadalom (micsoda eufemizmus!) zebra körül folytatott ezoterikus tevékenysége időről időre értékes sajtómunkák tárgya, igazi uniós kuriózum, nem találunk még ilyet sem a schengeni határokon belül, sem a később csatlakozottak között. Itthon ugyanis szerintem még ember nem hasalt el a KRESZ-vizsgán ezen a kérdésen, mindenki tudja a helyes választ: zebra előtt lassítás, és ha gyalogos áll az út melett ezen a helyen, elsőbbsége van, át kell engedni. Az elmélet tehát ragyogóan megy.
A gyakorlatban viszont – a reggeli tapasztalatokkal alátámasztott becsléseim szerint úgy kilencven százalék fölötti arányban – egyáltalán nem ez történik. Az autósok túlnyomó többsége egyáltalán nem módosítja sebességét a zebrához közeledve; ha mégis, akkor inkább felfelé. Ehhez a helyzethez a gyalogosok is kialakították a maguk szimbiotikus hozzáállását: zebrához érve eszük ágában sincs megkísérelni az átkelést a túloldalra, néha még abban az esetben sem, ha azzal a néhány százaléknyi autóssal hozza össze a szerencséjük, akik még akár át is engednék őket, és erre ráutaló magatartással még céloznak is. „Biztos valami trükk” – gondolja a paranoidra trenírozott gyalogjáró.
Felvettem a világító zöld-ezüst mellényt, kiálltam, és vártam. A csúcsidőszakban, fél nyolc után, amikor a gyerekek nagy csoportokban érkeznek a hév felől, még a szokásosnál is több konfliktushelyzet adódott. A többség természetesen most sem lassított, és ma is megvolt az a néhány szokásos eset, amikor a sokméteres távolságról érkező autós annak ellenére sem hajlandó megállni a zebra előtt, hogy a népes gyerekcsoport az átkelést már megkezdte.
A taplósági csúcsot az az autós kolléga állította fel, aki ebben a cseppet sem vitás helyzetben teljes erővel rátenyerelt a dudára. (Bal fülén a kezével telefont tartott, nem tudom, ez a dudaszó mennyire zavarta a tárgyalásban.)
A helyzet annyiban különös, hogy mostanában már a tőlünk délre és keletre fekvő, lesajnált szomszédoknál is sikerült átnevelni a lakosságot a helyes irányba, nálunk pedig már évek óta tevékenykedik egy kormánybiztos az utakon, az Új Rend (van a világon vajon ennél fasisztább ízű szlogen?) érdekében, mégse változik semmi. Egyszerűen semmi.
(részlet Gerényi Gábor cikkéből)
szerk Danny: Tudom, tudom...azért jöttök erre a blogra, hogy vicces dolgokat olvassatok. Csakhogy ez a blog nem kis mértékben szatirikus is, ezért elő-előfordul majd, hogy néha szóba kerül 1-1 komolyabb téma. Egyszerre vagyok autós is és persze gyalogos is...és nem egyszer történt már meg, hogy zebrán leléptem és az autós dudált rám és az anyukámat emlegette, nem épp költői környezetben. Én ellentétben átengedem az embereket, mert megtanultam a KRESZ-t. És bár jólesik, furcsállom, hogy a gyalogosok többsége megköszöni, hogy megadtam Nekik a kijáró(!!!) elsőbbséget. Szerintetek mikor jön el az az idő, mikor elfelejtjük, mit is jelent a fordított háromszög alakú tábla, vagy az a doboz, szép színes fényekkel? Hát remélem soha...de addig is...gyalogosként és autósként is minden sarkot óvatosan közelítek meg, ki tudja, mi vár ott rám...
S-com: Én ma olyat láttam, hogy egy rendőrautó jött egy forgalmas belvárosi főúton, szirénával, majd amíg kanyarodott, a szirénáját kikapcsolta. Így szegény gyalogosok akik épp a kis utca zebráján voltak nem tudtak róla és kis híján a magyar rendőrség áldozatai lettek. Erről ennyit...
Utolsó kommentek